2023-04-03 21:31:05, hétfő
|
|
|
Versek a tavaszról - ÁPRILIS
Albert Zsuzsa: OTTHON
Már zsendül a tulipán az otthoni kertben
meg a nárcisz.
Kékül az ég karikára,
eltűnik lassan a rossz kerítés,
teremnek kis, üde pontok
vékony ágaikon,
zöld fátyolt lenget újra a kert.
Duzzad a rügy, kipirul,
feszül a cseresznyefa bőre,
kereken várja a szilvafa lombja virágát.
A régi barackfa kiszáradt.
A kicsi megnőtt,
kilátszik már a jázminok fölött,
termő fa már maga is.
S a babrózsa.
Legjobban mégis ő hiányzik,
gyöngéd rózsaszíne, szirmai gazdagsága,
megindítóan édes illata
mikor omlik a földre a nap melege.
Édesapám és édesanyám,
mért ültettek annyi virágot,
fákat minek ültettetek!
Most odahúznak a többiek engem,
én is a földbe gyökereztem,
hűtlen nem lehetek
nagyszemű szép ibolyákhoz,
borostyán, gyöngyvirág
kúszó szálai odakötnek,
félénk almavirágok,
szédülő jázmin,
szerelmes illatú jácint
és ringó derekú tulipántok
Bartalis János: ÁPRILIS
Jaj, a hegyeket nézd!
De üdék, frissek, zöldek,
s a remegés de finom,
mely átjárja lelkemet.
Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtanak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.
Jaj, az erdőket nézd!
a komor, vén fákat,
mint lány bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.
Jaj, a felhőket nézd!
futnak űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.
Mosolyuk lobban és
aranykacajuk tékozolva
szórják a földön szét,
Jaj, a felhőket nézd!
Csanád Béla: ÁPRILIS
Kék ég! Kék ég!
Derűs tiszta ég!
Csillog, villog a napsugár,
tündököl a rét!
Zöld nád! Zöld nád!
Ragyog a nagy víz!
Gólya lépked a szélében,
nem is egy, de tíz.
Kis nyúl! Kis nyúl!
Fut a réten át.
Ne fuss, ne fuss! Nézd,
milyen szép,virágos az ág!
Eszenyi Matula István: ÁPRILIS
Április a bolondos.
Neki semmi nem fontos.
Hetet-havat megígér.
Deret csinál reggelente,
friss szellővel,
virágszirmot hord az este.
Zöldell minden,
barka száll.
Csupa pihe a határ.
Pitypang száron,
aranyszínű pókfonáson,
tücsök koma muzsikál.
Juhász Gyula: ÁPRILIS BOLONDJA
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez,
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt- tavaszi anda hold-,
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép, és gyönyörbe olvad,
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem.A magad cigányát
Lásd bennem, ó, magyar, ki neked élek!
Kányádi Sándor: ÁPRILIS HÓNAPJA
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
Kányádi Sándor: Április hónapja /Koncz Zsuzsa/
Link
Kosztolányi Dezső: AZ ÁPRILISI DÉLUTÁNON
Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.
Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.
Körmendi Rita: ÁPRILIS
Ó, te bolondos április!
Jaj, bolondja vagyok én is!
Felhevítetted a földet,
mezőnek színt adtál, zöldet.
Ó, te bolondos április!
Úgy becsaptál engem most is!
Rongybabaként játszol velem,
mit ér neked a szerelmem?
Ó, te bolondos április!
Újra hűtlen voltál most is!
Mást melengettél hirtelen,
jégbe zártad a színeket!
Ó, te bolondos április!
Ígértél szépet, százat is!
Bontakozó bimbót, lehullt,
leendő gyümölcsét, elmúlt.
Aprócska virága hervad!
Méhek nektárja elapad.
S látod? Én szeretlek így is!
Ó, te bolondos április!
ÁPRILIS KÖSZÖNTÉSE
Itt vagy hát újra te bohó április,
te szeszélyes asszony, te csalfa szerető,
kinek kacér mosolyát úgy vágyja a tavasz,
hogy virágba borít, minden rózsatőt.
A szél is érted remeg szabad útját járva,
a csillagok feléd fordítják fénylő szemüket,
és úgy hajlanak nyomodba az aranyeső ágak,
mint hű rabszolgái a szép természetnek.
Április-április, te vagy az élet muzsikája,
nincs lágy dalodnál nyugtatóbb zene,
olyan lelket ölelő, évszaknyi dallam vagy,
mitől az embereknek élni van kedve.
Minden madárhangnak te adsz hírnevet,
általad színesülnek tarkává a rétek,
téged követ boldogan minden olyan álom,
ami a télben dérkönnyekkel ébredt.
Amíg bízhatjuk, hogy ismét eljössz hozzánk,
vesztett reményünk is megújulni képes,
mert benned találjuk azt a kapaszkodó erőt,
mely újra és újra túlélésre késztet
Lajkó Gábor: ÁPRILISI HAJNAL
Április illata árad a szélben.
Csillog a tó vize hajnali fényben.
Lépdel a gólya is, épül a fészek.
Tarka virágai nyílnak a rétnek.
Zöldül a lombkoronája a fáknak.
Szólal az éneke fent a madárnak.
Hallom a hangjait, ébred az erdő.
Kék hegyek ormain úszik a felhő.
Major Gabriella: ÁPRILISI KÉPESLAP
Üdvözlégy természet!
Most kezdte színeidet
a tavasz újjá festeni
A fák üstökét eső fésüli
Zsendülő pázsitot borzol
és virágruhákban táncol
a szél s szökken felhők fodrára
kéklő hegyek ormára
Illatrajt repít a méhdongás
A harmat gyöngy, napsugárcsillanás
Zizegő sásban madárfészek
s szárnyakat bontó rebbenések
Árad a fény reggelente
aranyló híd víztükörre
Világra tárulnak az ablakok
A zsongó lelkek pici harangok
Könnyíts a szíveden s emeld az égig fel
A hithez - hinni a jót - ott mindegy mennyire kell
akarni vagy elengedni azt, ami nincs
ha a remény tünékeny, elásott, csalóka kincs
mert mégis mindig valahol
valaki új dalt dalol
és új élet fakad a rügyező ágakon
Üdv hát neked is, üdvözlégy barátom!
Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!
Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
Péter Erika: ÁPRILIS
Április, te április!
Szeszélyes vagy, és dilis.
Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,
délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.
Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.
Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,
hajnalonként még hűvös,
gyerek-felnőtt mind nyűgös.
Pinczési Judit: ALTATÓ
Aludj, aludj, kicsi bimbó,
nőjél nőjél, kicsi ág,
rajtad gyümölcshozó fények,
benned szunnyad a világ.
Ne félj, ne félj, kicsi rózsa,
lágy szirmodra figyelünk,
bátran bokrosodj a Napba,
együtt énekelj velünk.
Pósa Lajos: TAVASZ
Hajnali gyöngyharmat
Csillog a virágon,
Cseresznye virága
Mosolyog az ágon
Aranyos napsugár
Sorra csókolgatja,
A tavaszi szellő
Rengeti ringatja.
Ringasd szellő, ringasd
Csókolgasd napsugár,
Csalogasd ki a gesztenyét
Daloddal kismadár.
Pósa Lajos: TAVASZKOR
Itt a tavasz, itt van, itt!
Mesélek hát valamit.
Méhe mondja: züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!
Kutya mondja: ham, ham, ham,
Dongó, ne bántsd a farkam!
Macska mondja: mióka,
Biz a tejföl jó vóna!
Tehén mondja: mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál, kis borjú!
Csikó mondja: nyehehe,
Kizöldelt már a here!
Tyúk azt mondja: kot, kot, kot,
Ide, csirkék! jót kaptok!
Csirke mondja: csip, csip, csip,
A ki fürgébb, többet csip.
Pulyka mondja: rud, rud, rud,
Juj! a méreg hogy elfut!
Liba mondja: gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rám!
Kecske mondja: mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!
Kacsa mondja: tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!
Kis fürj mondja: pitypalaty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!
Gyerek mondja: ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!
Radnóti Miklós: ÁPRILIS I.
Ragyogó rügyre ült le most a nap
s nevetve szamárfület mutogat.
Madár fi erre eltátja csőrét,
hunyorog feléje a nevető rét
s a bárány is csodálkozik.Csoda,
hogy nem billen ki száján fog sora.
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.
Schvalm Rózsa: ÁPRILISI TÉL
Áprilisi égbolt pehelykönnye hull,
a napsugár sűrű felhők mögé bújt.
Vad szélben hajlong a lila orgona,
halkan zokogja, hogy sorsa mostoha.
Fázósan didereg a zsenge tavasz,
lenge ruhában nem bírja a havat.
Fenyegetőn villan a fagy vasfoga,
erdőn, mezőn, kertben ott marad nyoma.
Ó, Uram, tekints ránk, űzd a felleget!
Károkat okoz most a hófergeteg.
Kegyelmed éltető harmatát áraszd,
bizalommal kérlek, halld meg imámat!
Sík Sándor: NÉZD, SÜT A NAP!
Nézd, süt a nap! - mégiscsak erre tévedt!
Volt egy idő! - emlékszel-é? -
Napos tavaszok, napsugaras évek!
Túrákra jártunk a hegyek közé!
És szállt a nap, ki tudja, mit keresvén?
Jött egy idő, - szép este van,
Sétálni járunk. Estéllik az ösvény,
És száll a nap, tűnődőn, pirosan.
Jön egy idő, és szállni fog - utánunk,
Ilyen szelíden, mintha értené,
Hogy immár semmit, semmit sem kívánunk,
Már lépni is csak egyet: fölfelé.
Szabó Lőrinc: AZ ÁPRILISI RÜGYEKHEZ
Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.
De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!
Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irigyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.
Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,
hős példátokat, parányi rügyek ...
Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!
Szilágyi Domokos: ÁPRILISI MONDÓKA...
Április elseje,
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.
Április elseje
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:
Este kél föl a nap,
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.
Kakukk költ fészkében
verebet,
macskára vadásznak
egerek.
Vakondék vízparton
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.
Sündisznó sündörög
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.
Meggyúl a hó,
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.
Liliomot
nyit a kőris,
dorombol a
macskakő is.
Kemence megy
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri.
Róka búvik
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.
Farkast lenyúz
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.
Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.
Csillog-villog
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.
Szilvát érlel
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.
Nyúl ebédel
agarat,
pocegér sas-
madarat.
Pulit terel
a birka,
leckét magol
az irka.
Szakácsot főz
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.
Vérest süt a
vérmedve,
alma búvik
féregbe.
Galamb elejt
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.
Horgászt fog a
harcsa,
hogy a vízben
tartsa.
... Lám, egymást érik
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.
Tóth Árpád: ÁPRILIS
Április, április, bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, - a föld akkor kapja
A langyos csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled...
Április, április, - bolondok hónapja!
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.
Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék, új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.
Tóth Árpád: ÁPRILIS
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét! .......
Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes --
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?
S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrű testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...
Április, ó Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg, örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!"
Tóth Árpád: ÁPRILISI CAPRICCIO
"...Ó, áprilisi útszél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
az élet rút és vad dolog,..."
Tóth Enikő Enci: ÁPRILIS
Zöldbe borulnak a lombok,
lágy szelet ringat a táj,
halk suhanással a gondok,
elpihen mind, ami fáj,
szép tavasz ébred az erdőn,
sárga szín lenge a rét,
életed állva a lejtőn
új, kicsi álmokat tép!
Itt a tavaszban a zsongás,
mind, ami szépet ígér,
újra kiált a megoldás,
érzed, a léted elér,
így csak örülj a világnak,
Földnek a kincse tiéd,
s ringva a távoli fáknak
színeit hordja eléd...
Vaskó Ági: ÁPRILIS
Hunyorgó napfényben
táncot jár a széllel,
kacéran vetkőztet,
vagy épp széllel bélel.
Nevetve vezényel
rigófüttyös kórust,
szempillantás alatt
ugraszt vörös mókust.
Fürtös fákat ringat,
százszor belekócol,
sarjadó fűszálnak
harmatcsókkal bókol.
Csók zuhan a csókra,
magamba temetem.
Bolondos április!
De nagyon szeretem.
Végh György: VIRÁGHOZÓ ÁPRILIS
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Weöres Sándor: HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
Tavasz
Link
Tavaszi zsongás... Zene: Andre Rieu
Link
Tavaszi virágok
Link
Szép tavaszi napokat kivánok! // Ricky King - Donna
Link
Syrius - Mint április
/A kései Syrius kései albumának ("Széttört álmok; 1976') egy méltatlanul elfeledett száma.../
Link
Ákos: Örök Április
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
Címkék: kilombosodtatok, dérkönnyekkel, harmatcsókkal, szempillantás, felhevítetted, rongybabaként, csermelyhangú, virágruhákban, cigánykereked, gyöngyharmat, csiklándozod, irigyelhetem, gyönyörködik, lombkoronája, madárhangnak, cseresznyefa, megérthessem, természetnek, egészségesek, pásztorleány, aranykacajuk, hüvelyknyire, tacskólyukba, hajnalonként, pehelykönnye, továbbszalad, reménységnek, virágszirmot, gyümölcshozó, észrevennéd, felrepültek, kosztolányi, árvalányhaj, halványzöld, gyökereztem, színesednek, otthoni kertben, rossz kerítés, cseresznyefa bőre, szilvafa lombja, régi barackfa, kicsi megnőtt, jázminok fölött, többiek engem, földbe gyökereztem, hegyeket nézd, mezőket nézd, erdőket nézd, felhőket nézd, földön szét, rétek lelke, vízben száz, Albert Zsuzsa, Bartalis János, Csanád Béla, Eszenyi Matula István, Juhász Gyula, ÁPRILIS BOLONDJA, Kányádi Sándor, ÁPRILIS HÓNAPJA, Koncz Zsuzsa, Kosztolányi Dezső, ÁPRILISI DÉLUTÁNON, Körmendi Rita, ÁPRILIS KÖSZÖNTÉSE, Lajkó Gábor, ÁPRILISI HAJNAL, Major Gabriella, ÁPRILISI KÉPESLAP, Petőfi Sándor, Péter Erika, Pinczési Judit, Pósa Lajos, Radnóti Miklós, ÁPRILIS, Schvalm Rózsa, ÁPRILISI TÉL, Szabó Lőrinc, ÁPRILISI RÜGYEKHEZ, Szilágyi Domokos, ÁPRILISI MONDÓKA, Tóth Árpád, ÁPRILISI CAPRICCIO, Tóth Enikő Enci, Vaskó Ági, Végh György, VIRÁGHOZÓ ÁPRILIS, Weöres Sándor, VILÁG RIGÓ LENNE, Andre Rieu, Ricky King, Örök Április,
|
|